Miért válik el a cipőtalp? A leggyakoribb okok

A négy tipikus okcsoport

1. Technológiai hiba a ragasztásnál. A ragasztórendszereknek pontos paraméterablaka van: nyitott idő, aktiválási hőmérséklet, préselési nyomás és idő. Bármelyik csúszik el, a kötés az új állapotban még tarthat – az igénybevétel alatt válik szét.

2. Felület-előkészítési hiba. Formaleválasztó-maradvány, por, zsír, elmaradt érdesítés vagy primerezés: a ragasztó nem az anyaggal, hanem a szennyezőréteggel létesít kapcsolatot. Jellegzetes képe a „tisztán” váló felület, amelyen a ragasztó egyik oldalon marad.

3. Anyagpárosítási hiba. Nem minden ragasztó való minden talp- és felsőanyaghoz – egy lágyítót tartalmazó anyag például idővel „kivándorló” lágyítójával gyengítheti a kötést. Anyag- vagy beszállítóváltásnál ez a leggyakoribb rejtett kockázat.

4. Öregedés és igénybevétel. Hő, nedvesség, UV és az ismétlődő hajlítás minden kötést fáraszt. A kérdés ilyenkor az: a kötés a terméktől elvárható élettartamon belül adta-e fel – vagy azon túl.

Hogyan dönti el a labor?

A hibás termék kötésszilárdságát mérjük (hántolóvizsgálat), és a tönkremenetel képét értékeljük: a ragasztórétegben, a határfelületen vagy az anyagban történt-e a válás. Referencia-mintával összevetve elkülöníthető a gyártási hiba a használati túlterheléstől – az eredmény pedig jegyzőkönyvben rögzített, bizonyító erejű megállapítás.

Miért éri meg kivizsgálni?

Mert a négy okcsoport négy különböző felelőst és négy különböző javítást jelent: technológia-beállítást, üzemi fegyelmet, anyagválasztást vagy reális élettartam-kommunikációt. Kivizsgálás nélkül a vita marad – és a hiba visszatér.