Ragasztóváltás a gyártásban
Egy lábbeligyártó környezetvédelmi és munkaegészségügyi okból oldószeres ragasztóról vizes bázisú rendszerre vált. A gyártásban minden működik – de honnan tudható, hogy a kötés két év múlva is tart?
Tipikus ipari helyzet, illusztrációként – nem konkrét ügyfélügy leírása.
A kérdés
A vizes bázisú ragasztó frissen gyakran ugyanolyan erős kötést ad, mint az oldószeres – a kockázat az időben van: hő, nedvesség és ismételt hajlítás hatására másképp öregedhet. A kérdés tehát nem az, hogy „ragad-e”, hanem hogy a kötés a termék teljes élettartama alatt tart-e.
Milyen vizsgálatok adnak választ?
- Kötésszilárdság-mérés (hántolás) a régi és az új rendszerrel készült mintákon – közvetlen összehasonlításban;
- öregítés utáni ismételt mérés: hő- és nedvességterhelés után változik-e a kötés szilárdsága és a tönkremenetel jellege;
- hajlítgatásos vizsgálat a talp–felsőrész kapcsolat ismételt igénybevétel alatti viselkedésére;
- szükség szerint felület-előkészítési változatok összevetése (ugyanaz a ragasztó, más előkészítés).
Mit tesz lehetővé az eredmény?
- a váltás adatra alapozott jóváhagyását – vagy a gyenge pont azonosítását, amíg olcsó javítani;
- a technológiai paraméterek (nyitott idő, préselés) objektív finomhangolását;
- jegyzőkönyvet, amely vevő és beszállító felé is igazolja, hogy a váltás nem ment a minőség rovására.
Kérjen vizsgálati ajánlatot
Írja meg, milyen termékről és milyen kérdésről van szó – laboratóriumunk pontos ajánlattal válaszol.
Ajánlatkérés