Mit tartalmaz egy vizsgálati jegyzőkönyv – és mi adja a súlyát?

A jegyzőkönyv anatómiája

Egy jól használható jegyzőkönyv mindig tartalmazza:

• a minta azonosítását – mit, mikor, milyen állapotban vett át a labor;
• az alkalmazott módszert – a szabvány vagy előírás pontos megjelölésével;
• a mért eredményeket – mértékegységgel, a mérés körülményeivel;
• az értékelést, ha volt viszonyítási alap: megfelel / nem felel meg, határértékhez vagy előíráshoz képest;
• a kiállító laboratórium azonosítását és a jegyzőkönyv egyedi számát.

Nyilatkozat és jegyzőkönyv – a súlykülönbség

A gyártói vagy beszállítói nyilatkozat önérdekelt fél állítása. A laboratóriumi jegyzőkönyv érdektelen harmadik fél mérése: vitában, auditban vagy hatósági eljárásban ezért az utóbbi esik nagyobb súllyal latba. A különbség akkor válik értékessé, amikor tét van – addig láthatatlan.

Mire figyeljen, amikor jegyzőkönyvet kap?

• Az állítás csak a vizsgált mintára érvényes. A jegyzőkönyv arról a mintáról szól, amelyet a labor vizsgált – egy tételre akkor kiterjeszthető, ha a mintavétel ezt megalapozza.
• Összevetni csak azonos módszerrel mért eredményeket lehet. Két eredmény csak azonos módszer mellett vethető össze; „kopásállóság” önmagában nem adat, módszer és ciklusszám teszi azzá.
• Az értékelés viszonyítási alapja legyen kimondott: szabvány, vevői előírás vagy jogszabályi határérték.

Mikor éri meg jegyzőkönyvet kérni?

Amikor az eredményre később hivatkozni kell: beszállítói megállapodásnál, vevői auditnál, tenderben, reklamációnál, hatósági megkeresésnél. A jegyzőkönyv ára jellemzően töredéke annak a vitának, amelynek tisztázásához hozzájárul – vagy amelyet megelőz.