Az Európai Unióban 2004 augusztusában hatályba léptették a szakmai használatú lábbelikre korábban érvényes EN 344, EN 345, EN 346 és EN 347 szabványok felváltására megalkotott EN ISO 20344…20347:2004 szabványsorozatot. Ezek az új szabványok Magyarországon 2004. december 1-i hatállyal jóváhagyó közleményes bevezetéssel (angol nyelven) hatályossá váltak, jelzetük MSZ EN ISO 20344…20347:2004. Az MSZ EN 344…347 szabványok 2005. augusztus 1-ig alkalmazhatók.

Az alábbi anyagokban rövid tájékoztatást adunk a szabványok tartalmát érintő változásokról. Az átmeneti időszakban követendő eljárásmódokról későbbi közleményünkben hamarosan információt adunk.

1. Az alapvető változás az, hogy míg a korábbi sorozatban (a továbbiakban “régi”) a 344-es szabvány tartalmazta a vizsgálati módszereket és a követelményeket, a 345-347 pedig azt, hogy ezek közül az adott lábbeli esetében melyiket kell teljesíteni, addig az új sorozatban (a továbbiakban “új”) a 20344 csak a vizsgálatokat tartalmazza, a 20345-20347 adja meg a követelményt.

2. Az előző következménye, hogy a “régihez” képest az “újban” a vizsgálatokra történő hivatkozások számai is esetenként mások, sőt, mivel egyes vizsgálatokra azóta külön vizsgálati szabvány született, így az eleve más. Maga a módszer lényege ugyanakkor csak néhány vizsgálat esetében változott. A továbbiakban az ilyen formális hivatkozás-változásokkal nem foglalkozunk, csak azokkal, ahol vagy a vizsgálat, vagy a követelmény változott.

3. Az “új” szabványban más hőmérsékleten és Rh-n kell végezni az előzetes kondicionálást.

4. Az “újban” beiktatták az 5.1. szakaszt, ami specifikus ergonómiai jellemzők regisztrálási kényszerét jelenti. Ez a “régiben” nem volt.

5. Az “újban” változott a szármagasság mérésének módszere, ez némi elétéréseket eredményezhet a “régihez” képest.

6. Az “újban” a tömítettség vizsgálatánál más hőmérsékleten, más nyomásérték (kisebb) mellett kell végezni a vizsgálatot, mint a “régiben”.

7. Az “újban” az 5.11. szakasz a régiben nem létezett. (Ez vonatkozik a villanyszerelő lábbelire, kétfajta osztályba sorolhatósággal).

8. Az “újban” az 5.12. szakasz azonos előírás mellett új módszerrel történik a mérés. Sajnos a mérés leírása hiányos, s így értelmezhetetlen. (Nem világos, mennyi ideig kell mérni a hőmérséklet-emelkedést.)

9. Az egész lábbeli vízállósági vizsgálata nem változott (vályúban séta). Viszont az “újban” van egy új, gépi módszer (5.15.2.), s van erre követelmény is.

10. Az “újban” szerepel a lábközép- és a bokavédő anyagok ütéselnyelő képessége, követelmény is van hozzá. (5.17.)

11. Sem a régiben, sem az újban nem szerepel továbbra sem a csúszásbiztonság vizsgálata. Megjegyezzük, hogy a DIN szerinti szabványt visszavonták, az új EN 13287-ben viszont már nem szerepel a követelmény. Úgyhogy itt érdekes helyzet állt elő, mivel a “új” szabványok melléklete utal a “személyek esése” tárgyában vonatkozó követelményre. A csúszásbiztonság deklarálásának igénye esetén a korábbi gyakorlatnak megfelelően célszerű tehát eljárni.

12. Az “új” szerint változott a felsőrész és bélésanyagok vízgőzáteresztési és vízgőzegyütthatós követelménye. Alacsonyabb lett az elvárás. A vizsgálati módszer nem változott.

13. Mindenféle anyag esetén, ahol pH-t kell mérni (bőrből készült felsőrész, bélés, nyelv, foglaló- és fedőtalpbélés) az “új” szerint az előírás alacsonyabb, változatlan módszer mellett.

14. Bőrből készült felsőrész, bélés, nyelv, foglaló- és fedőtalpbélés esetén meg kell mérni az “új” szerint (6.11. szakasz) a kimosható Cr(VI) tartalmat. Ez kimutatási határ alatti (<10 mg/kg) kell legyen. (Mi itthon ilyet mértünk, a jegyzőkönyv kiegészítésében szerepeltettük, de külföldön nem volt része a vizsgálati jegyzőkönyvnek.)

15. A talpbélés (foglaló+talpbetét, esetleg fedőtalpbélés) vonal teljesen újfajta módon van szabályozva az “újban”. Lényegi kérdés, hogy a van-e fedőtalpbélés (ha igen, külön kell vizsgálni), hogy az egész vagy csupán fél fedőtalpbélés, hogy az vizet áteresztő vagy nem. Eltérő vizsgálatokra van szükség, ha a talpbetét kivehető, vagy ha nem, ha a talpbetét össze van ragasztva a fedőtalpbéléssel, vagy ha nem. Erre egy külön táblázat nyújt iránymutatást, mikor mit kell vizsgálni.

16. A vízfelvétel-vízleadás az “újban” a talpbélésekre teljesen új módszer alapján, új követelménynek megfelelően mérendő. Új vizsgálat a nembőr béléseknél a koptatás, ami a fejbélésekéhez hasonló, más ciklusszámmal. A 15-16. pontok szerinti területen lényegében alig használhatók a régi számok, itt majdnem minden új.

17. A járótalp továbbszakítási szilárdsága esetében a <0,9 g/cm³ sűrűségű anyagok követelménye nemcsak a PUR-ra vonatkozik, mint ahogy a “régiben” volt.

18. Az “új” 8.4.1. szakasza szerint talphajtogatást megelőzően egész cipőn el kell egy meghajlító vizsgálatot végezni megadott terheléssel, s ha a meghajlító erőhöz tartozó szög kisebb 45 foknál, a talpat “merev” típusúnak kell minősíteni, s nem kell hajlítgatni.

19. Az “új” szabványok részletesen tartalmazzák a felhasználói tájékoztató tartalmi követelményeinek szempontjait, sőt a vezetőképes, az antisztatikus és a szigetelő típusú lábbelik esetében a szabvány szövegének beemelését preferálják, továbbá a mellékletek tételesen megadják azokat a szempontokat, amelyeknek az alapvető egészségvédelemre és a biztonsági követelmények tekintetében a lábbeliknek meg kell felelni.

Az MSZ EN 344 szabvány a vizsgálati módszerek leírását, valamint a követelményeket tartalmazza, az MSZ EN 345, 346 és 347 szabványok a szakmai használatú lábbelik műszaki jellemzőit ismertetik. Ezzel szemben az MSZ EN ISO 20344 szabvány kizárólag a vizsgálati módszerek leírására szorítkozik, a követelményrendszer az MSZ EN ISO 20345, 20346 és 20347 szabványokba került át.

További közlemények

További információk igénye esetén kérem forduljanak a BIMEO-hoz: